|
A karnevál - részlet a könyvből:
A szlovéniai népi hagyományok között kiemelkedő helyet töltenek be a karneváli rítusok, játékok,
amelyek egy ősi, természethez kötődő életmód kifejezői és kultikus visszhangjai. Vidéken mindenütt
szokásban voltak, mára azonban bevitték őket a városokba is.
Vidéken a vízkereszttől nagyböjtig tartó időszakban, amikor a megművelt földek pihennek, tartották
általában az esküvőket, a bálokat és az álarcos mulatságokat, amelyek között a karnevál utolsó hetére
összpontosultak a legfantáziadúsabb, legvarázslatosabb rendezvények. A néprajzkutatók e népszokás
meglehetősen homályos eredetét kutatva egészen az ősi szláv rítusokhoz vezetik vissza, sőt a kelták és
illírek hagyományáig.
Mára ezek a játékok, mint a mohácsi busójárás, leginkább a turistáknak szóló látványosságok, és
két szlovéniai helyszínen rendezik a legszínesebb, leghíresebb álarcos, maszkos felvonulásokat: Ptujban és
Cerknóban. Farsangkor Ptuj utcái megtelnek a "kurrentálókkal" (kurent), az itteni busókkal, e furcsa félig
emberi, félig állati figurákkal, akik báránybundában, színes lúdtollakkal díszített nagy maszkokban
vonulnak végig a városon. Övükre súlyos kolompokat aggatnak, amelyek ug-rándozás és tánc közben
állandóan szólnak, óriási ricsajt csapva. A hagyomány szerint ez űzi el a telet, és ébreszti fel a
tavaszt.
Valaha minden városnegyednek, falunak megvoltak a saját maszkjai, amelyek hagyományosan kialakult
figurákat ábrázoltak: az Öreget és az Öregasszonyt, a Medvét, a Madarat, a Paripákat, a Marokszedőket
stb. A cerknói "laufarjik" figurái is régi időkre nyúlnak vissza: az ottani fő alakok a Bíró, a
Karnevál Herceg, a Borostyánleveles, az Öreg és az Öregasszony, a Szalmaember és a Lenember.
A "laufarjik" (a szó a német láufer "futó" kifejezésből ered) összesen huszonkét figurát
személyesítenek meg.
|
