|
F. W. BAIN: A HAJNAL LEÁNYA
Hindu elbeszélés szanszkrit kézirat nyomán.
Fordította Baktay Ervin
- Úrnőm küldi ez érdemtelen kezek által urának e virágot, és ha édes volt a szendergése, úgy ő is elégedett.
- Édes cséti - mondotta a király -, vajon alhat-e nyugodtan az, ki egész éjen át epedve várja a reggelt? Ó, jaj, miért nincs
mindig hajnal? Mert lásd, hajnalban aranyszínt öltenek a lótuszok a napsugárban, és eljössz te. Nem szögezhetné
Mahesvara szigonyával Szúrját az égboltra, a keleti hegyek fölé? Akkor mindig aranyfényben úsznának a lótuszok, és
te mindig velem lennél.
(Részlet a műből.)
Minden ember, aki elég bölcs ahhoz, hogy mint e mese hőse, a nap érkezte előtt keljen föl, ismeri a hajnal nektárját.
De mégis talán a Keleten kell élnünk, hogy teljes mértékben fölfoghassuk a Reggel jelentőségét. A Szerelem például igen ősi
Isten: némely régi görög szerint minden istenség között a legöregebb.
(Részlet Bain előszavából.)
Csak az emberi alkotó szellem leghatalmasabb óriásaival való találkozásaim voltak a benyomáshoz foghatók, amit Bain
regéi tettek rám. A mélységes bölcsesség, a megírás ragyogó művészete, az élet emelkedett fölfogása olyan művekké
teszik ez évezredes forrásokból merített, ősi melódiákat játszó és mégis oly modern meséket, amelyek érdemesek arra,
hogy az arravalók megismerjék.
(Részlet Baktay Ervin ajánlásából.)
|